Az én anyukám arról a munkahelyről ment nyugdíjba, ahol friss diplomásként elkezdett dolgozni. Én még nem vagyok negyven éves, de már három-négy szakmában kipróbáltam magam. Nem egy olyan barátom van, akik az eredeti szakmájukat otthagyva valami egészen másba kezdtek bele. Vajon az én gyerekeimnek, akik most még kisiskolások hány szakmájuk lesz felnőtt korukban? Valószínűleg elég sok. Sőt, minden bizonnyal lesz olyan szakmájuk is, ami ma még nem is létezik. Már csak emiatt is értelmetlen azt megkérdezni egy kamasztól, “Mi leszel, ha nagy leszel?”.

Arról nem is beszélve, hogy tizenhét-tizennyolc éves fiataloktól elvárni azt, hogy tudják, mivel szeretnének foglalkozni érett felnőtt korukban teljesen abszurd. Hát honnan is tudnák? Egy csomó szakmáról azt sem tudják, mit is takar valójában vagy akár csak azt is, hogy létezik. Ködös elképzelésük van csak a foglalkozásokról és sokan csak azért jelölnek be egy egyetemet, mert az most felkapott, trendi, aki menő, oda megy. De te egyéniség vagy, saját célokkal, álmokkal, tehetséggel! Ne a tömeggel tarts, hanem találd meg a saját utadat!

Oké, de ha nem tudod, mi akarsz lenni, akkor hol tanulj tovább, mit tanulj?

Tanulj készségeket! Olyan készségeket, amiket sok munkakörben tudsz majd felhasználni, amit magaddal vihetsz, ahogy az egyik szakmáról a másikra váltasz. És hogy mik ezek a készségek? Kritikus gondolkodás, problémamegoldás, kreatív gondolkodás, egy csapat menedzselése, érvelés, érdekérvényesítés, megfelelő tervezés, időgazdálkodás, a hibákból való tanulás képessége, együttműködés másokkal, alkalmazható nyelvtudás, stb.

Ja, hogy ezeket az iskolában nem tanítják? Hát igen, az, hogy ezek birtokába légy, nem a mai iskolarendszer célja. Sajnos – tisztelet a kivételnek – nem is igen fognak ellátni vele a tanáraid. A jó hír viszont az, hogy nem csak az iskolában tanul az ember. Az internetnek hála már nincs olyan, hogy valaminek ne tudj utánanézni, utánaolvasni. Ha konkrétan a fenti példákat nézzük, akár itt, ezen az oldalon is olvashatsz (majd) róluk bővebben.

Szóval ne aggódj és ne érezd magad különcnek, ha még nem tudod, mivel akarsz felnőtt korodban foglalkozni! Egyébként szerintem a „Mi leszel ha nagy leszel” típusú kérdés helyett jobb az a megközelítés, hogy ha azon gondolkodsz, hogyan, milyen körülmények között tudod elképzelni magadat majd munka közben: Egy irodában látod magad sok inspiráló munkatárs között? Vagy gyerekekkel foglalkozva? Esetleg egy üzlet/étterem/kávézó ügyeit intézve? Vagy valamilyen szellemi, alkotó munkát csinálsz majd?  Persze fontos, hogy a realitások talaján maradj, de álmodni sose baj.

Baj akkor van, ha nem tudod, milyen úton, milyen lépésekkel tudod elérni az álmaidat vagy nem mered elhinni, hogy neked is sikerülhet. Meg akkor, ha azt hiszed, a kitartó munka nem a siker velejárója.

Persze az, hogy még nem tudod, milyen szakmád lesz nem jelenti azt, hogy ne kellene (tovább)tanulnod. Sőt! De járj nyitott szemmel, keresd az olyan egyetemeket, kurzusokat, továbbképzéseket, tanfolyamokat, előadásokat, ahol nem csak lexikális tudást próbálnak a fejedbe gyömöszölni, hanem a fenti készségek elsajátítását is fontosnak tartják.

Ha vállalod a felelősséget a saját tanulmányaidért (is), azért, hogy milyen szellemi eszközkészletet gyűjtesz be magadnak, bármilyen célt elérhetsz!

Indulj el egy irányba, olyanba, ahol boldognak látod magad! Nem baj, ha időközben meggondolod magad és irányt váltasz, hiszen még annyi hatás fog érni, annyi mindenre nyílik ki a szemed.

A lényeg az, hogy úton légy, haladj az álmaid felé. Még ha lassan is, még ha kerülőkkel is, de haladj!