Az utóbbi években népszerű lett az a nézet, hogy teljesen felesleges információkat memorizálni, hiszen pár másodperc alatt szinte minden kiguglizható a neten. Valahogy “lenézett” dolog lett a memorizálás, míg az olyan agyi tevékenységek, mint a kritikus gondolkodás vagy az érvelés sokkal fontosabbnak vagy legalábbis elfogadhatóbbnak tűnnek. Valóban, a kérdés jogosan merül fel, akkor mi a szöszért kell az adatokat elraktározni az agyunkban?

Először is, szeretném azt tisztázni, hogy az elraktározott adatok az agyunkban hova is kerülnek. Azaz, nézzük meg, milyen az emberi memória.

Alapvetően két része van, az egyik az úgynevezett rövid távú vagy “munkamemória” (working memory), míg a másik a hosszú távú memória. Az információ először mindig a rövid távú memóriába kerül, ahonnan aztán kétfelé mehet: vagy elraktározzuk a hosszú távú memóriába (mert fontosnak tartjuk, pl. egy idegen szó jelentése) vagy kihullik az agyból (mert nem fontos pl. hogy lila kabátban ül a nő a buszon velünk szemben vagy, bár fontos az információ, nem ismételtük elégszer, hogy a hosszú távú memóriába vándoroljon).

A rövid távú memória jellegzetessége, hogy korlátozott számú információt tud befogadni, ami átlagosan 7 +/- 2, az egyéntől függően.

A munkamemória olyan, mint egy íróasztal, amire csak bizonyos mennyiségű papírlapot tudunk kitenni, viszont azokkal mindegyikével tudunk dolgozni.

A hosszú távú memória viszont végtelen mennyiségű adatot képes elraktározni. Amikor rácsodálkozunk, hogy egy színész hogy képes több órás monológokat megtanulni, az többek közt azért van, mert a hosszú távú memóriájában van elegendő hely erre. (Meg persze jó technikával is tanul, de a tárhelyre akkor is szüksége van.)

A hosszú távú memória olyan, mint egy végtelenbe nyúló könyvtár, ahol logikus rendszerben ülnek az adatok a polcokon.

De miért fontos az, hogy tudjuk, hogyan működik a memóriánk?

Való igaz, hogy a kritikus gondolkodás nagyon fontos, de csak akkor leszünk képesek dolgokat megkérdőjelezni és több szempontból megvizsgálni, ha a birtokunkban vannak az ehhez szükséges adatok.

Nem tudunk addig a világháborúról beszélgetni, érvelni az egyes történések vagy döntések mellett/ellen, ha nem ismerjük a háború eseményeit, a dátumokat, a neveket.

Ráadásul, ha éppen valamilyen dologgal kapcsolatban (legyen ez egy történelmi esemény vagy egy film kritikája) vizsgálódunk, ha az adatok a hosszú távú memóriánkban vannak és nem kell a munkamemóriában tartani őket (miután rájuk kerestünk a neten), hely szabadul fel a munkamemóriában. Így több hely és energia marad az elemzésre, a vizsgálódásra a munkamemóriában.

Egy 1946-os (!) kísérlet megmutatta, hogy a profi sakk játékosok nem azért tudnak jobban sakkozni, mert általában jobban tudnak elemezni, hanem azért mert eszméletlen sok sakkjátszmát illetve sakk-állást memorizáltak, ezért hatalmas nagy (az agyukban eltárolt) adatbázis alapján tudják a legjobb/legcélravezetőbb lépést megtenni.

Ugyanez igaz az olvasásra is: ha azzal is gondod van, hogy az egyes, nehezebb szavakat fejben tartsd, a mondat végére már azt is elfelejted, mi volt a mondat eleje, nemhogy a teljes bekezdés lényegét megértsd. De ha a szavak jelentése egyértelmű, a munkamemóriádat jóval kevésbé terheled, ezért gyorsabban és könnyebben érted meg a szöveget.

Értem, hogy memorizálni fontos, de olyan unalmas!

Való igaz, sokan érvelnek azzal, hogy memorizálni unalmas és nagyon könnyen elkalandozik a figyelmük. Memorizálni akkor unalmas, ha 1. nem érted, miről van szó és csak magolsz 2. ha túl monoton a tanulnivaló. 

Az első nehézségre egyetlen orvosság létezik: addig jársz utána a tanulnivalónak, míg meg nem érted. Kérj meg valakit, hogy magyarázza el, keress más forrásokat, ahol utánaolvashatsz, keress magyarázó videókat, beszélj a tanároddal, tégy bármit, de ne állj neki úgy tanulni, hogy nem érted a dolgokat, mert hosszú távon nagyon pórul jársz.

A második nehézséget úgy tudod leküzdeni, ha megpróbálsz játékosságot bevinni a tanulásba. Akár vicces képekről van szó, akár valamilyen asszociációról, próbáld meg a “kietlen sivatag” tanulási látképet “meghökkentő, vicces, bizarr, feltűnő” információk befogadásává változtatni. Az is sokat segít, ha szem előtt tartod, milyen jó lesz, ha eléred a célod a tanulnivaló memorizálásával, pl. az idegen szavak megtanulása segít abban, hogy folyékonyan beszélj majd egy idegen nyelven.

Mindegy, hogy milyen irányban tanulsz, atomfizikus leszel, vagy szakács, újságíró vagy autószerelő, azért memorizálj információkat, hogy minél nagyobb adathalmazból tudj majd meríteni, ha valamit át kell gondolnod, ha új irányokban szeretnél gondolkozni, ha egy problémára keresed a választ vagy ha érvelned kell valami ellen/mellett. Az adatok memorizálása fontos, de nem ez a cél. A cél az, hogy ezeknek az adatoknak a felhasználásával tudj hatékonyan dolgozni.