Tisztán emlékszem, az érettségi évében, egy langyos őszi napon ültem a barátaimmal a Duna-parton és azon füstölögtünk, miért is kell nekünk ilyen meg olyan hülyeséget tanulnunk a suliban (én személy szerint itt a kémiára gondoltam), mikor lesz rá szükségünk az életben és mégiscsak felháborító, hogy ezekből még vizsgáznunk is kell. Sajnáltattuk magunkat, hogy milyen rossz a matektanárunk, hogy a törtitanár elképesztően szigorú és sokat követel, hogy minek kell kötelező olvasmányokat olvasni, hogy egyáltalán miért ilyen rossz az egész oktatás, hogy a gyerek érdekeit senki sem nézi?!

Bár mindez már húsz éve történt, szerintem a mai tizenéveseknek hasonló gondolataik vannak. Sőt! Talán nekik még inkább terheltek a napjaik, és a gyakorlati élet ill. az oktatás között még nagyobbra nyílt a szakadék.

Azt hiszem nekünk akkor, és a mostani iskolásoknak ma sok mindenben igazuk van. Túl sok és túl elavult a tananyag. A diákot információtárolónak és nem kreatív gondolkodónak tartja az iskola. A kritikus gondolkodást nemhogy nem tanítják, de még le is dorongolják azt a diákot, aki valamit meg mer kérdőjelezni. Hatalmasak az elvárások, miközben olyan alapvető dolgokat nem tanítanak meg, hogy hogyan kell tanulni.

Mégis azt gondolom, az elmúlt húsz év alatt valami fontosra jöttem rá. És nem azért mert baromi bölcs lennék, hanem azért mert volt időm megtapasztalni egyet s mást.

Az a helyzet, hogy amíg azon puffogunk, hogy mit ad vagy nem ad az iskola, azon elfelejtünk elgondolkozni, hogy vajon mi, diákok milyen felelősséget vállalunk a saját tanulmányainkért.  Merthogy mindig kettőn áll a vásár. 

Mennyivel könnyebb a rossz, unott, kiégett, stb tanárra fogni, hogy miatta nem vagyok jó matekból. Nem azt vitatom el, hogy milyen a tanár, igen sokan tényleg laposan és frusztráltan tanítanak. De attól még meg lehet találni a módját, hogy megértsd és megtanuld az anyagot. Megkérsz egy osztálytársat, hogy magyarázza el, utánanézel a neten az anyagnak, amit a tanár úgy adott le, hogy nem érted (ma már rengeteg forrás létezik erre, magyarul is), elolvasod a tankönyvedet, hátha ott értelmesen írják le, elmész egy magántanárhoz, stb.

Egyszóval a saját kezedbe veszed a sorsod, és nem hagyod, hogy a külső körülmények (pl. egy rossz tanár) kifogásként szolgáljon arra, miért nem fejlődsz. Azt hiszem, a felnőtt viselkedésmód itt kezdődik. Dohányozni, inni, drogozni bárki tud, de felelősséggel kiállni magáért csak az érett ember tud.

(Sajnos sok felnőtt sem mondhatja el magáról, hogy felelősségteljesen él. Sokan még mindig úgy gondolják, majd az állam megoldja helyettük a nyugdíjukat, az orvos meg felír valami vérnyomás gyógyszert, ahelyett, hogy elkezdenének sportolni vagy az étkezésére odafigyelni. Ja, mert az melósabb, meg így van is kit szidni. Csakhogy a probléma ettől még nem oldódik meg.)

Nem azért kell nyelvet tanulni, mert a jó jegy sok pontot jelent a felvételin, hanem azért, mert amikor az első munkahelyedre bekerülsz a második napon kezedbe nyomhatnak egy angol nyelven írt anyagot, amire válaszolnod kell. Vagy prezentálnod kell valamit a külföldi partnereknek. Nem lesz elég akkor elkezdeni komolyan nekiülni a nyelvnek, mert húszan lesznek körülötted, akik jobbak nálad és leköröznek. 

Amíg úgy ülsz a suliban a nyelvórán, hogy az éppen elvárt minimumot teljesítsd, addig ne várd, hogy majd a munkahelyen te leszel az, aki lekörözi a többieket.

Ne a tanártól várd el, hogy motiváljon, hanem neked kell akarnod, hogy fejlődjél!

Belső motiváció nélkül megette a fene az egészet. Ezért nem működik az sem, amikor a szüleid befizetnek egy nyelvtanfolyamra vagy magántanárhoz te meg csak ímmel-ámmal tanulsz. Az nem igazi fejlődés. Az pénz-, idő- és energiapazarlás.

A jó hír viszont az, hogy ezt a szemléletmódot – hogy te magad vagy felelős a tanulásodért és senki más nem oldja meg a problémáidat helyetted – bármikor magadévá teheted. Akár ma is. Ülj le, gondolkozz el nagyon őszintén, hogy mi az, amiben te vagy a felelős, mi az, amiben ha változnál, akkor jobban, hatékonyabban tanulhatnál. Még csak el sem kell mondanod ezt senkinek, elég, ha magadban megszületik az elhatározás, hogy ezentúl érettebben gondolkozol. Aztán pedig kitartóan teszel is ennek érdekében. Hidd el, egy idő után észre fogja venni a környezeted, és értékelni fogják (a szüleid, tanáraid) vagy épp követni akarják a példádat (az osztálytársaid), mert ez a fajta felnőtt viselkedés mindig is vonzó volt a tömegek számára.

Nem azt mondom, hogy minden tantárgyból legyél a lehető legjobb és tanulással teljen minden időd! Egyrészt, ha hatékony módszerekkel tanulsz, kevesebb idő alatt többet és jobban meg tudsz tanulni. Másrészt a felnőttes gondolkodásmód azt is takarja, hogy tudod, mi az, ami neked fontos, abból száztíz százalékkal teljesítesz, és mi az, ami szükséges de nem fontos, ebből pedig annyit tanulsz, amennyire ebből a céljaid eléréséhez szükséged van. 

Ehhez a gondolkodásmódhoz nem kell tehetségesnek vagy szuper intelligensnek lenned. Bárki elkezdhet így élni. És garantálom, hosszú távon rengeteg hasznát fogod látni!