Sokan úgy gondolják, a tanulás az iskolában kezdődik, és az alapok a betűk és a számok ismerete. Való igaz, az olvasás és az írás a tanulás alapját képzik, de ennél sokkal mélyebben gyökerezik az, hogy valaki jól tud-e majd tanulni. Ha az olvasást és az írást egy fa erős törzseként képzeljük el, ahol a lombkorona a tudás maga, akkor meg kell vizsgálnunk a gyökereket is. Ebben az esetben pedig a gyökérzetet a végrehajtó funkciók jelentik. Ha ezek nem működnek megfelelően, a tudás (maga a fa) ingatag lesz, még akkor is, ha az illető jól tud olvasni és számolni (azaz, ha a törzs erős). Elengedhetetlen, hogy a gyökerek mélyen és erősen kapaszkodjanak a földbe, és ha lehet elég szerteágazóak legyenek. Ennyi KÉPzelődés után nézzük meg pontosan,

mik is azok a végrehajtó funkciók?

A végrehajtó funkciók, mint gyűjtőfogalom egy olyan egységes rendszer aminek az egyes részei segítenek bennünket nem csak a tanulásban, de az élet egyéb területein is. Olyan dolgok tartoznak ide, mint az előre tervezés képessége, időbeosztás, fontossági sorrend felállítása, a figyelem irányítása és megtartása, a hirtelen feltörő érzelmek kontrollálása, ha akadály merül fel, a rugalmas újra tervezés képessége stb. Ha egy hétköznapi, egyszerű példával szeretnék élni, ahol a végrehajtó funkcióknak fontos szerepe van azt mondanám, vegyünk egy szülinapi partit. Amikor szervezem, először is át kell gondolnom kiket hívok meg miket kell megvennem, milyen előkészületeket kell tennem stb.  Aztán természetesen ezeket meg is kell valósítani, közben rengeteg probléma merülhet fel, amiket meg kell oldanom. Mérlegelnem kell, mi a fontos, mi nem, mi fér bele az időmbe mihez kérjek segítséget stb. Eközben egy csomó dolgot kell észben tartanom és foglalkoznom velük. Ezekhez mind a végrehajtó funkcióimat használom.  A tanuláshoz nagyon hasonló dolgok kellenek: mérlegelés, tervezés, figyelem, az akadályok leküzdése, újratervezés és sok információ egyben tartása.  Ezért fontos, hogy a végrehajtó funkciók jól működjenek. Ez egy összetett rendszer és sok része van, de ebben a cikkben most három fontos összetevőt szeretnék kiemelni és részletesebben megvizsgálni.

Kognitív rugalmasság

Ez alapvetően azt jelenti, hogy az ember képes a gondolatait rugalmasan kezelni, egyik feladatról a másikra váltani és nem leragadni egy problémánál. Ha megváltoznak a körülmények, képes azokhoz alkalmazkodni és úgy tovább gondolkozni. Egy iskolai példa: rájön a diák, hogy rosszul értelmezett egy feladatot és most új szemszögből kell megvizsgálnia, úgy megoldania. Egy életből vett példa: (ha már a buli szervezést említettem) kiderül, hogy a megrendelt tortát nem tudják leszállítani, más úton kell beszereznem (megvennem vagy megsütnöm). Egyik esetben sem célszerű, ha “bennragadok” a problémában, alkalmazkodnom kell az új viszonyokhoz.

Munkamemória

Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy munkapultot, ahol azok a dolgok vannak, amivel épp aktuálisan foglalkozom. Ezeket kell észben tartanom egy feladat megoldásához. A tanulásnál például, ha egy szövegértési feladatot oldok meg, észben kell tartanom, kik a szereplők, mi a történet, mi a szövegre vonatkozó kérdés, hogyan fogalmazom meg a válaszomat, hogy az értelmes és összefüggő legyen, stb. Egy életből vett helyzetben: amikor sütöm a szülinapi tortát, emlékeznem kell rá, hogy mi az, amit már beletettem a tálba, hogy be kell kapcsolnom a sütőt, hogy mi a következő összetevő, amit ki kell vennem a szekrényből, stb.

Gátlás vagy önkontroll

Ez a funkció alapvetően azt jelenti,hogy ki tudom szűrni a fontos dolgokat a kevésbé fontosaktól, tudok mérlegelni és a figyelmemet akaratlagosan irányítani. Az iskolában (de akár otthon is) így tudnak a gyerekek akár zajban is a feladatukra koncentrálni. De a hétköznapi életben is sokszor alkalmazom, például amikor sütök nem kóstolok bele a tortakrémbe, ha épp diétázom.

Tehát a kognitív rugalmasság, a munkamemória és a gátlás vagy önuralom képessége a képzeletbeli fának a fő gyökerei. Persze vannak kisebb gyökér- elágazódások is (egyéb végrehajtó funkciók), és minél sűrűbb a gyökér, annál stabilabb a fa.

Hogyan fejleszthetők a végrehajtó funkciók?

Fontos megállapítani, hogy a végrehajtó funkciók egész életünkben fejleszthetők. Nem meglepő módon óvodás korban nagy intenzitással fejlődnek és látványosak az eredmények. Gondoljunk csak bele, hogy egy óvodát elkezdő hároméves gyerek mennyire képes visszafogni magát, ha arról van szó, hogy várja ki a sorát valamiben illetve, hogy ezt hat évesen, az ovi végén hogyan tudja megtenni. Azt is fontos tudni -főleg szülőként- hogy kisiskolás korban ezek a funkciók még nincsenek “készen”, de folyamatosan fejlődnek. Tehát nem érdemes olyat elvárni egy kisgyerektől, ami nekünk természetes, ő viszont még nem tart ott a fejlődésben, hogy ezt megoldja. Például nehezebben tudja még kiszűrni a környező zajokat tanulás közben és nagyon könnyen elterelődik a figyelme.

Közhelynek tűnik, de igaz, hogy gyakorlás a tudás anyja. Tehát, minél több olyan dolgot csinálunk, ami fejleszti a végrehajtó funkciókat, annál erősebb lesz. A jó hír az, hogy rengeteg olyan tevékenység, játék van, ami ezeket szuperül fejleszti, a rossz hír viszont az, hogy nincs hirtelen fejlődés, a rendszeres, kitartó “munka” nem lespórolható. Azért tettem idézőjelbe a munkát, mert pont az lenne a lényeg, hogy olyan tevékenységeket találjunk a fejlesztéshez, amelyek élvezetesek, játékosak, és szervesen illeszkednek a hétköznapokba, hogy ne legyen munkajellege.

Vegyünk néhány konkrét példát ezekre.

Kognitív rugalmasság

Az egyik legjobb játék, amivel a kognitív rugalmasságot fejleszteni lehet, az a Rubik kocka. (Végül is minden egyes mozdulat után változnak a körülmények). De fejlesztenek a találós kérdések, a szójátékok, a kirakók (itt a felnőtteknek szóló, sokezer darabos kirakókra is gondolok). Nézzük például a scrabble-t: adott hét betű, illetve a táblán a már kirakott szavak, és fejben kombinálni kell milyen szavakat tudnék kirakni. Eszembe jut valami, de nincs meg hozzá minden betű, megpróbálom átformálni a szót, hogy jó legyen, nem megy, elvetem, mást keresek a fejemben, és így tovább. Folyamatosan “gyurmázom” a gondolataimat, újra tervezem a lehetőségeket. Ez maga a rugalmas gondolkodás. De ugyanígy a csapatsportok is fejlesztenek (ahol folyamatosan változnak a körülmények, lehetőségek) vagy például a sakk. Egyes számtógépes szerepjátékok is erősen fejlesztik a rugalmas gondolkodást.

Munkamemória

Alapvetően bármilyen kártyajáték, ahol “fejben kell tartani” dolgokat edzi a munkamemóriát. A kisebbeknél ez még egy egyszerű Uno, később aztán jöhetnek a bonyolultabbak, ahol sok mindent kell fejben tartani, illetve számolni, pl. römi, póker, stb. Egyértelmű, hogy a memória játék is ide tartozik, aztán a különbségkeresős játékok, és… Fontos, hogy a mesehallgatás is erősen fejleszti a munkamemóriát, hiszen észben kell tartani az egyes szereplőket, a történetet, a helyszínt, stb. Minél több szálon fut a sztori és minél inkább vannak előre-hátra utalások a történetben, annál jobban megdolgoztatja a gyerek memóriáját. Ha a mese után még beszélget is a szülő a gyerekkel a történetről, azzal még jobban megdolgoztatja a memóriát. Lehet, hogy a mesehallgatás szórakozásnak tűnik, de közben iszonyú fontos és komoly munka zajlik a gyerek fejében, ami a későbbi tanulásának a minőségét is befolyásolja.

Ha felnőttként szeretnéd erősíteni a munkamemóriád, akkor egyrészt a számodra élvezetes játékok adta gyakorlást feltételen használd ki, de más módon is izmosíthatod a memóriád. Például egyre összetettebb receptek alapján süssél/főzzél, olvass sokat és minél jobban próbáld meg elképzelni (vizualizálni) a történteket, sakkozz, fejts keresztrejtvényeket, tanulj új nyelvet, stb.

Gátlás vagy önkontroll

Kisgyerekek előszeretettel játszanak olyat, hogy egy lufit kell egymásnak ütögetni, de mindenki csak egyszer érhet bele, és nem szabad a lufinak leesnie. Egy másik bulis játék, ha bekapcsoljuk a zenét, a gyerekek táncolnak, mozognak, de ha hirtelen leáll a zene, meg kell dermedniük abban a pózban, ahol épp vannak. Nem szabad megmoccanni, csak amikor újra indul a zene. Nagyobbakkal ugyanez a funkció fejleszthető a Jengával is. Ha pedig felnőttként (vagy kamaszként) szeretnéd fejleszteni az önkontrollt, javaslom a rendszeres meditálást. Egy nagyon egyszerűnek tűnő, mégis nehéz gyakorlat, hogy meggyújtasz egy gyertyát és csak a gyertya lángját figyelheted. Ne gondolj semmi másra! Ha azon kapod magad, hogy elkalandoznak a gondolataid, tereld vissza a figyelmedet a lángra. Minél hosszabb ideig tudod ott tartani a fókuszt, annál erősebb az önkontrolod.

Meggyőződésem, hogy ezeknek a funkcióknak a meglétében nagyon komoly szerepe van a szülőknek. Ha az iskolás kor előtt (de akár alatt is) sok ilyen tevékenységet végeznek a gyerekekkel, akkor hihetetlen erős alapokat tudnak adni nekik, amivel az iskolában szárnyalni tudnak. A szülők azok, akik a mély, erős és stabil gyökereket meg tudják adni a gyerekeknek.

Viszont szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy ha valaki felnőttfejjel jön rá arra, hogy az ő ezt nem kapta meg gyerekként és a végrehajtó funkciói nem elég erősek, akkor ne csüggedjen, mert nincs veszve semmi. Ezek készségek, mint minden készség, folyamatosan és bármikor fejleszthetőek, erősíthetőek. “Csak” egy jó tervre, megbízható információra és kitartó, következetes gyakorlásra van szükség.

A tanulási nehézséggel küzdő gyerekek körében elég gyakori, hogy a végrehajtó funkciókkal is gondok vannak, de az nem mondható el, hogy mindenki, akinek a végrehajtó funkciói nem működnek jól tanulási nehézséggel küzdene. Sőt, mivel készségről van szó, valószínűleg igaz az, hogy mindenki különböző szinten áll a végrehajtó funkciókkal, azaz például valakinek könnyebben megy az időbeosztás de nehezen tudja a figyelmét egy dologora fókuszálni vagy épp fordítva. A végrehajtó funkciók élesítésének soha nincs vége (senki nincs “készen”), hanem ezeket egész életen át lehet – és érdemes is!- csiszolni, javítani. Ha tanulásról van szó, elengedhetetlenül fontos, de az élet egyéb területein is javulás tapasztalható, ha a végrehajtó funkciókat erősítem.