Érettségire készülsz? Közeleg az egyetemi vizsgaidőszak? Esetleg nyelvvizsga előtt állsz?

Ha igen, ismerős az az érzés, ahogy a pánikhangulat csúszik be az életedbe? „Úristen, mennyi tanulnivaló van még előttem! Hogy fogom tudni én mindezt megtanulni?! Nekem ez nem fog menniiiiii!” A legtöbben – valamilyen mértékben – megéljük ezeket az érzéseket. Azért mondom, hogy éljük, mert én magam is átmentem rajta. Vizsgáztam én eleget ahhoz, hogy ez is beleférjen. Sokkal később jöttem rá, hogy ennek az érzésnek nem kell feltétlenül hozzá tartoznia a vizsgafelkészüléshez. Teljesen jól követhető, világos iránymutatója van annak, hogy egyrészt ne ilyen érzések közt kelljen eltelnie a felkészülésnek, másrészt a vizsga maga is jól sikerüljön. Ezt szeretném most megosztani veletek.

A titkos hozzávaló: a tudatosság

A vizsgára való felkészülés egyik kulcsa az előre gondolkodás. Az a folyamat, hogy

1. felmérem a megtanulandó anyagot
2. felmérem, hogy erre mennyi időre lesz szükségem, illetve hogy mennyi idő áll rendelkezésemre,
3. priorizálom (fontossági sorrendbe állítom) a teendőimet
4. megszervezem az életemet annak fényében, hogy mikor, mit kell tennem, azaz pontos tervet készítek magamnak
5. ezt a tervet pedig keményen betartom.

Mielőtt ezeket a lépéseket bővebben kifejteném, szeretnék egy kis háttérinformációt nyújtani hozzá.

Ha diák vagy, ezt olvasd el:

A fent felsorolt dolgokat az agyunk ún. homloklebenye végzi. Ez az agyterület per pillanat fejlődésben van a fejedben, egészen a húszas éveid közepéig(!) nem fejlődik ki egészen. Tehát, olyan funkciók véghezvitelét várja el az iskolarendszer tőled, amire az agyad még nem áll teljesen készen. Jó, mi?! De hát ez van, ebből kell valamit kihoznunk. Amit tenni tudsz: ülj le, próbálj meg egy fél órára minden más dolgot kizárni a gondolataidból és komolyan végig gondolni azokat a dolgokat, amiket ebben a cikkben leírok és végig csinálni a teendőket. Azért mert még nincs készen az agyad, nem jelenti azt, hogy totálisan képtelen lennél végig csinálni. Ha figyelsz, ha akarod és időt/energiát szánsz rá, sikerülni fog. Ha bizonytalannak érzed magad, kérj segítséget! Hidd el, a szüleid, a tanáraid nem azért nyaggatnak, mert piszkálni akarnak, hanem mert több a tapasztalatuk, ők már tudják, hogy bizony tervezésre és szervezésre van szükség a vizsgázáshoz. Ha tőlük nem akarsz elfogadni segítséget, akkor próbáljatok meg a barátaiddal összedolgozni. Ha ezt sem érzed elég segítségnek, keress fel bátran, én végig tudlak vezetni ezen az úton.

Ha szülő vagy, ezt olvasd el:

A vizsgafelkészülés rengeteg olyan funkciót igényel a gyerekektől, amire az ő agyuk még nem teljesen kész. A tervezés, szervezés, előre gondolkodás funkcióit a homloklebeny irányítja, ami az ember húszas éveinek közepéig fejlődik. Tehát olyan „fegyverrel” kell harcba menniük, ami még fejlesztés alatt áll. Amit mi felnőttként kristálytisztán látunk (azaz, hogy nem lehet egy vizsgára az utolsó nap felkészülni), azt a gyerek nem bunkóságból vagy nemtörődömségből választja, hanem azért, mert tényleg nem gondolja végig, mit és mikor kell tennie. Még nem tart ott, hogy ezt a tervező-szervező folyamatot olajozottan végig csinálja. Higgyétek el, sokgyerekes, dolgozó anyaként, azaz logisztikai világbajnokként én is érzékelem, hogy ezt néha milyen őrjítő szülőként végig nézni. De akkor mit lehet tenni? Egyrészt legyél nagyon türelmes és megértő, másrészt ajánld föl a gyerekednek a segítségedet. Ha az ő kezében van a választás, valószínűbb, hogy nyit feléd, mintha rátolnád a – teljesen jó indulatú – segítségedet. Ha végképp úgy érzed, hogy tőled nem fogad el semmit, keressetek fel engem. Rengetegszer tapasztaltam már, hogy a tanulási coaching üléseinken szinte ugyanazt mondom, amit a szülő, azaz te gondolsz, de tőlem elfogadja a gyerek, hiszen én nem a szülője vagyok (akiről éppen leválni készül), hanem egy szakember (aki egyébként még hasznos tanulási technikákat is tanít neki).

Alapvetően az én célom az, hogy önálló, magabiztos diákok váljanak a gyerekekből, amihez nem feltétlenül kell külső segítség. Az alábbi tanácsok önmagukban nagyon sokat segítenek a diákoknak. Akkor most nézzük meg a fent felsorolt pontokat részletesebben.

1. Felmérem a megtanulandó anyagot

Konkrétan írd le, egy-egy tantárgyból hány leckét, fejezetet, tételt kell megtanulnod. Van-e kifejtendő, elkészítendő tételed vagy megkaptad őket valahonnan? Könyvből, saját jegyzetekből, PPT-kből, mások füzeteiből, videókból, stb tanulsz-e? Megvan-e minden rendelkezésre álló forrásod? Ha nem, mit kell tenned, hogy ezeket beszerezd? Egyrészt legyen egy nagyon pontos és részletes listád arról, mit kell megtanulnod és legyen egy olyan to-do listád is, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy minden anyagod meglegyen. Ezeket a beszerzéseket minél előbb (még ma!) kezd el megszervezni. Hívd föl a haverod, töltsd le az anyagot, nyomtasd ki, amit kell, kotord elő a könyveidet, stb. Nagyon fontos tisztán látnod, mi vár rád. Ha időközben esnek be még anyagok, az egész tervezésednek fújtak.

2. Felmérem, hogy erre mennyi időre lesz szükségem, illetve hogy mennyi idő áll rendelkezésemre

Nézz bele a naptáradba és számold össze, hogy hány napod van a vizsgáig. Azokat a napokat vedd csak számításba, amikor tényleg tudsz tanulni. A hajnalig tartó buli utáni napon valószínűleg nem leszel nagyon hatékony a tanulásban, ezért ne számolj ezzel a nappal. Csak azokat vedd számításba, amikor valóban érdemi munkát tudsz csinálni. Most oszd el az így kapott napokat arányosan a tantárgyak közt, amikből vizsgázni fogsz. Ha megvan, hogy adott tantárgyból mennyi tételt/oldalt kell megtanulnod és erre mennyi időd van, már tisztábban látod a képet. Lehet, hogy ez először sokkoló lesz (Csak ennyi időm van?!), de ne pánikolj, mert nagyon koncentrált tanulással és jó technikákkal ez is megoldható.

3. Priorizálom (fontossági sorrendbe állítom) a teendőimet

Mielőtt a konkrét tanulási tervet elkészítenéd, tudnod kell, hogy mik a nagyon fontos, a fontos és a hanyagolható teendőid. Próbálj meg nagyon reális és tudatos lenni! Ha érettségire készülsz és van köztük emelt szintű is, mert ez kell az egyetemi felvételihez, az nagyon fontos tétel, ezt vedd előre a listádban. De ha napi szinten jársz edzőterembe, lehet, hogy azt most le kell csökkentened, mert ebben az élethelyzetben ez most nem központi kérdés. Persze ne vedd ki teljesen a sportot az életedből, nagyon fontos, hogy mozogj is a felkészülési időszakban, de az arányokon tudsz változtatni. Azt is nézd meg  – bár tudom, hogy ez fájdalmas lesz – hogy mennyi időt töltesz a telefonodon/gépeden. Ezt sem kell teljesen megvonnod magadtól, de ha valahonnan időt csípsz le magadnak, az innen legyen, ne az alvásodból!!

4. Megszervezem az életemet annak fényében, hogy mikor, mit kell tennem, azaz pontos tervet készítek magamnak

Ez a terv lesz a kulcsa a sikeres felkészülésednek. Azt javaslom, írj magadnak (konkrétan papíron, tollal vagy egy digitális naptárban) egy tervet az elkövetkezendő időszakra: hétfőn ezt és ezt a tantárgyat fogom tanulni ettől eddig. Kedden ezt és ezt, stb. A naptárba természetesen kerüljenek bele a fix teendők (ha suliba jársz, az, ha edzésre, különórára, az) és a fennmaradó idődet osszd így föl. Fontos: legyen benne pihenő idő is! Minél pontosabb terved van, annál könnyebb követned. Úgy gondolj erre, mint egy edzéstervre, amit egy edző állít össze neked vagy amit magadnak készítesz, így, ha lemész az edzőterembe, pontosan tudod, melyik gyakorlatból mit kell csinálnod. Még egy fontos tanács: úgy állítsd össze a tervedet, hogy a vizsga előtti pár napban már ne kelljen tanulnod, csak ismételned, illetve, ha bármi közbejön (pl. betegség), akkor ez még extra idő legyen. Innen és innen tudsz üres időbeosztásokat letölteni, kinyomtatni. Ha ezt a verziót választod, érdemes kitűznöd az íróasztalod fölé, hogy mindig tudd, mit kell tenned.

5. Ezt a tervet pedig keményen betartom

Na, ez az egyik lehetséges buktatója az egésznek. A felkészülési időszakban amennyire csak lehet, ne térj el a tervtől! Ha ráhagytad az utolsó napokat az ismétlésre, akkor azért van egy kis mozgástered, de ne élj vissza ezzel! Az csak a tartalék időd, ha bármi közbejönne, az nem arra van, hogy időközben azt mondhasd „Á, most nincs kedvem tanulni, úgyis van még egy kis időm a vizsga előtti napokon.” Minél inkább „robotüzemmódban” követed a tervet és nem kérdőjelezed meg magad és nem keresel kifogásokat, annál kevésbé valószínű, hogy bepánikolsz és nem jut elég időd a felkészülésre. Ez is egy tanulási folyamat számodra, az önfegyelmed erősítésének folyamata. Minél inkább edzed az önfegyelmed, az annál erősebb lesz. Az nem úgy van, hogy van akinek van önfegyelme, van akinek meg nincs (szóval ne takarózz azzal, hogy nekem nincs önfegyelmem és kész), hanem van aki erősíti/edzi az önfegyelmét, van aki pedig nem. Akárhol is vagy ezen a skálán (azaz mennyire erős az önfegyelmed), ha betartod a saját magad állított tervet, azzal biztosan erősebbé válik az önfegyelmed.

Azok az emberek, akik nagyon kemény egyetemeken nagyon jó eredménnyel végeznek sem földönkívüliek. Emberek, csakúgy mint te vagy én. Az egyik nagy különbség az, hogy ők a fent leírtakat nagyon szigorúan és már rutinból nyomják. De minél többet csinálod te is, annál hasonlóbb leszel hozzájuk. És így aztán a határ a csillagos ég, bármilyen vizsgára fel fogsz tudni készülni. Kitartást kívánok neked ehhez az úthoz és a vizsgákhoz pedig kéz- és lábtörést 🙂