Ha szülőként szeretnél nem megőszülni a szeptemberi tanévkezdési őrültekházában és szeretnéd, hogy legyen elég energiád arra, hogy a legjobb éned érvényesüljön szeptemberben is, érdemes elolvasnod az alábbi pár sort.

Arról már írtam, milyen módszerekkel lehet a diákokban felgyülemlő feszültséget csökkenteni, de muszáj megemlítenem a szülőket is. Mert, főleg a tanévkezdés időszakában, fontos, hogy a bennük dübörgő stresszt is kezeljük valahogy.

 

Legyen egy jó naptárad, ahol mindent egy helyre jegyzetelsz.

 

Tanévkezdéskor csak úgy ömlenek az információk: szülői értekezleteken, zeneiskolai tájékoztatókon, az edzőktől, külön tanároktól, stb. jönnek az infók. A dátumokat érdemes rögtön beírni a naptárba az oda vonatkozó naphoz, míg az egyéb információkat (mit kell megvenni, beszerezni, beküldeni az iskolába, stb.) a naptár egy erre kijelölt szakaszába írni, hogy könnyen utánkövethető legyen. Így elkerülhető a “Jesszus, emlékszem, hogy erről szó volt, de hova is írtam fel?!” esete.

 

Készülj fel időben az évkezdésre, ne csússz el!

 

Tudom, hogy mindenki szereti még a nyár utolsó napjait kimaxolni, és nincs is azzal gond, hogy augusztus vége felé még strandra megyünk (sőt!), de jó, ha ennek nem az az ára, hogy szeptember első hetében összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. Sok olyan dolog van, amit előre el lehet készíteni (a tanszerlistán szereplő dolgokat megvenni, a füzeteket beszerezni/elővenni, a tolltartót rendbe tenni, a technika dobozt felfrissíteni, megnézni, hogy kinőtte-e a gyerek a tornacipőt (persze, hogy igen), stb.) Napi fél óra ilyen típusú iskolára hangolódás segít abban, hogy ne borítsanak el a teendők szeptemberben.

 

Alakítsatok ki közösen egy napi rendszert!

 

A kialakult napi rutinnal rengeteg felesleges kör, veszekedés és stressz megspórolható. Beszéljétek meg a gyerekekkel, mik az iskolába indulás előtti teendők, mit kell csinálni, ha hazaérkeznek a suliból, vagy épp este, lefekvés előtt. Ha kisebb gyerekekről van szó, vagy olyanokról, akik nehezen tudják fejben tartani a szabályokat, érdemes vizuális (kis rajzos) emlékeztetőket gyártani és jól látható helyre kitenni.

Plusz egy jó tipp: legyen kijelölt helye a lakásban azoknak a dolgoknak, amiket reggel a gyereknek el kell vinnie a suliba. Ide gyűjtse a tornazsákot, a beadandó doksikat, ha valamiért pénzt vagy valamilyen igazolást kell bevinni, stb. így nem reggel kell feltúrni a lakást és összeszedni a dolgokat.

 

Legyen időd magadra is, töltekezz!

 

Csak az tud másnak segítséget nyújtani, akinek magának is van elég energiája. Tehát annak az egész család kárát látja, ha az anya vagy apa kimerült és energiátlan. Ezért fontos, hogy minden nap(!) legyen olyan dedikált idő, amikor csak magaddal foglalkozol! Még akkor is, ha ez csak tíz perc, fontos, hogy tudj töltekezni! Nem ezen a tíz percen (fél órán, órán) érdemes spórolni, mert hatványozottan visszaüthet.

 

Nem kell egyedül csinálnod, kérj segítséget!

 

Remélem, azt le sem kell írnom, hogy a család terheit – igen, az iskolakezdés terheit is – együtt viseli a család. Ha ez nem egyértelmű, akkor arra bíztatlak, beszélj a pároddal erről, fejezd ki szavakkal is az igényedet a segítségre. De nem csak családon belül lehet segíteni, szülőtársakkal is érdemes összebeszélni, hogy az olyan teendőket, amiket meg lehet osztani, osszátok is meg. Pl. valaki meg tudja venni a kívánt felszereléseket az egyes órákra, más be tudja vinni a beiratkozási lapokat a zeneiskolába, vagy az edzésre/edzésről el tudjátok hozni egymást gyerekeit, stb. Ezek csak a gyakorlati teendők, de az is sokat segít, ha találsz lehetőséget egy barátnős beszélgetésre, ahol kibeszélheted magadból a feszültséget (vagy legalábbis egy részét). Az ilyen szelepek hozzájárulnak ahhoz, hogy a feszültség csökkenjen és ne robbanjon ki, amikor túlcsordul az ember.

Lehet, hogy apróságnak tűnnek ezek a dolgok, de a sok teendő között néha nagyon beszűkül az ember és a magától értetődő dolgokat is figyelmen kívül hagyja. Szóval emlékezzetek rájuk és hajrá: minden iskolakezdés túlélhető!