MindenMegtanulható: Középiskolásként jártál egy jó nevű budapesti gimnáziumba és egy közepesen erős főváros körüli iskolába is. Mi az, amit leginkább megtanultál ezeken a helyeken? Illetve mi az, amit ma már másként csinálnál?

Soma: Gimnáziumi éveim alatt nem tartoztam a legszorgalmasabb tanulók közé sajnos. Nagyrészt emiatt is kellett iskolát váltanom az utolsó két évre, ugyanis úgy éreztem, hogy szükséges iskolát váltanom ahhoz, hogy elegendő pontszámot szerezzek az egyetemi felvételihez. Ugyan a teljesítménybéli elvárások a második helyen sokkal alacsonyabbak voltak az elsőnél, de mégis sokkal több kedvem volt tanulni, mivel a tanárok sokkal közvetlenebb kapcsolatot folytattak a diákokkal (azok lelki fejlődését is szem előtt tartották). Ezzel együtt ugyanakkor hálával is tartozom az első gimnáziumomnak, ugyanis az ott megkedvelt két tantárgy (angol nyelv és történelem) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy azt a szakot válasszam, amit. Angolból lehetőségem volt 10. osztály végén előrehozott érettségit tenni, míg történelmet szerencsére minkét intézményben nagyon magas szinten tudtam tanulni. Ezzel együtt sajnálom, hogy nem voltam egy kicsit szorgalmasabb ezekben az években.

MM: Egyetemre a Corvinusra jártál, nemzetközi kapcsolatok szakra. Mivel jártál Angliában is egyetemre, van összehasonlítási alapod. Szerinted miben erős a magyar egyetem? Mi az, amit érdemes „kihasználni”, ami jó és fontos itthon?

Soma: Az elméleti oktatásban mindenképpen.

Szerintem fontos megemlíteni, hogy az egyetemi tanárok általában nagyon lelkiismeretesek a saját tananyaguk megtanítását illetően.

MM: Most mesélj kérlek egy kicsit az angliai egyetemi életről is. Miben más a kinti rendszer? Mit érdemes onnan „ellesnünk”?

Soma: Két nagy előnyét vettem észre az „angliai módszernek”. Először is,

sokkal gyakorlatiasabb az oktatás, több aktuális és valós helyzetre illesztik rá a tananyagot. Emellett nagyon nagy szerepe van az interaktivitásnak és a közvetlenségnek. A tanárok folyamatosan arra bátorítottak minket, hogy szóljunk, ha nem értünk egyet azzal, ami az órán elhangzik.

Ezenkívül, a hagyományos óratípusok (előadás, szeminárium) mellett volt egy harmadik fajta („tutorial”), melynek az a lényege, hogy 4-5 fős csoportokban zajlik a tanítás, azért, hogy a tanár mindenkivel egyenlő mértékben tudjon foglalkozni.

MM: Hogyan kerültél ki az egyetemre? Milyen ösztöndíjjal és milyen folyamatokat kellett végig csinálnod ehhez?

Soma: Az Európai Unió által működtetett Erasmus program által tölthettem el egy évet Londonban. A teljes jelentkezés egy meglehetősen összetett folyamat, mely során még motivációs levelet is kell írni a megcélzott egyetemnek. Én először nem is az Egyesült Királyságba jelentkeztem, hanem Spanyolországba, csak mivel nem vettek fel (nem volt meg a szükséges pontszámom se Barcelonába, se Madridba), ezért kénytelen voltam „B megoldás” után nézni. Rangsorolnom kellett azt az öt egyetemet azok közül, ahol még volt hely, és ugyan nem voltam különösebben optimista a korábbi kudarcom miatt, úgy gondoltam, hogy nincs vesztenivalóm és elsőként bejelöltem egy meglehetősen nagy presztízzsel bíró londoni egyetemet. Őszintén szólva nagyon meglepett, amikor hírt kaptam arról, hogy felvettek végül oda.

MM: Hogyan érdemes itthon felkészülni arra, ha valaki kimegy külföldre tanulni? Nem feltétlen a felvételi procedúrára gondolok, hanem inkább arra, hogy hogyan tudja majd kint megállni a helyét valaki.

Soma: Mindenképpen érdemes már hónapokkal a kiutazás előtt utánanézni a helyi viszonyoknak (időjárás, közlekedés, árak stb.), mivel ellenkező esetben érhetik nehézségek az embert a mindennapi életet tekintve. Nekem gyakorlatilag nem voltak londoni ismerőseim, akiktől segítséget tudtam volna kérni, de szerencsére sokat segített az, hogy kollégiumban laktam, ahol nagyon jó közösség alakult ki nagyon rövid idő alatt és az emberek segítettek egymásnak a mindennapos ügyes bajos dolgok elintézésében. Szerintem, ha valaki először költözik külföldre huzamosabb ideig, érdemesebb kollégiumban laknia albérlet helyett, ugyanis nagy segítség tud lenni, ha bizonyos dolgokat illetően van kitől segítséget kérni.

MM: Egyszer azt mondtad, te kifejezetten lusta diák voltál, még az egyetemen is. Aztán ez Londonban megváltozott. Mitől és hogyan?

Soma: Nagyon nagy lehetőség ingyen tanulni egy olyan magas színvonalú egyetemen, mint a University College és azt hiszem, hogy ez volt az egyik legfontosabb motiváló tényező a számomra. Emellett az ott tanult tantárgyak által sikerült jobban tudatosítanom magamban, hogy mivel is szeretnék foglalkozni későbbi karrierem során (környezetpolitika). Az is hozzájárulhatott még, hogy ebben az időszakban éltem először úgy, hogy többé kevésbé csak magamra számíthattam és be akartam bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok egyedül megoldani a problémáimat, legyen az egy háztartás működtetése, vagy a beadandók határidőre való elkészítése.

MM: Most a szakdolgozatodon dolgozol, de már beadtad a jelentkezésedet mester szakra – szintén külföldi egyetemekre. Mi kell ahhoz, hogy mesterszakot kint tudj végezni?

Soma: Remélem, hogy nem lesz túlságosan különböző attól, amit az anglial évem alatt tapasztaltam. Ugyan néhány egyetemen a vendégdiákokat teljesen szeparálva tartják a „sima” tanulóktól, de a UCL-en szerencsére nem így történt. Gyakorlatilag semmi különbség nem volt a két csoport között, ugyanazokra a tanórákra jártunk, valamint ugyanazok a jogok és kötelezettségek tartoztak ránk is, mint a többiekre. Az viszont biztos, hogy egy mesterszak elvégzése sokkal nagyobb ráfordított energiát igényel és jobb időbeosztást igényel, mint egy alapszak, ez egész biztosan így lesz, akárhova is veszik fel az embert.

MM: IELTS nyelvvizsgát mindenkinek kell tennie, aki külföldi egyetemen akar tovább tanulni. Neked mi volt a legnehezebb ezen a vizsgán, illetve szerinted hogyan a legérdemesebb felkészülni rá?

Nagyon feszes volt az időbeosztás. Amellett, hogy sokat kell gondolkodni, gyorsan is kell írni, különben kifut a vizsgázó az időből. Számomra az esszéírás volt a legnehezebb, mivel világéletemben kicsit frusztrált, ha időre kell leírni egy adott szöveget. A vizsgára való felkészülésre érdemes legalább 1-2 hónapot szánni és ugyan rengeteg tankönyv és feladatsor érhető el az interneten, de ugyanakkor érdemes tanfolyamra, vagy külön tanárhoz járni, azért hogy koordináltabban menjen a tanulás.

MM: Milyen tanácsot adnál mai fejjel az egykori középiskolás és/vagy egyetemet kezdő énednek?

Soma: Talán azt, hogy

ha nem kap másoktól motivációt, akkor keressen magának. Tudom, először ez biztos furán hangzik, de én személyesen teljesen máshogy láttam a világot onnantól kezdve, hogy rájöttem, mi is érdekel valójában

és már csak azt bánom, hogy ez a felismerés nem korábban jött el (gimnáziumban az, hogy a nyelvtanulás és a történelem érdekel, míg egyetemen meg az, hogy környezetvédelemmel akarok foglalkozni).

MM: És milyen tanácsot adnál annak, aki azt fontolgatja, hogy szeretne külföldön tovább tanulni, de még nem tudja hogyan és merre induljon, bele merjen-e egyáltalán vágni, stb?

Soma: Érdemes olyan helyet választani, amelynek a kultúrájával és életérzésével azonosulni tud az ember. Persze elengedhetetlen a kellően magas szintű nyelvtudás, de az előbbi is legalább annyira fontos. Ha ezek mellett készen vagyunk kilépni a komfortzónánkból és megismerni egy addig teljesen idegen környezetet, akkor csak ajánlani tudom.