Nem szeretném szidni a mai gyerekeket, hogy milyen rosszul és keveset olvasnak.

Nem szeretném hibáztatni a mai szülőket, hogy mennyire nincs idejük a gyerekeknek meséket olvasni.

Nem kívánom az oktatási rendszert kárhoztatni azért, hogy a kilenc-, tízéves gyerekeknek milyen nagy arányban küzdenek szövegértési nehézséggel.

Ezek tények, de nem sokra megyünk vele, ha csak szomorkodunk és csóváljuk a fejünket. Tenni is kell valamit, és  nem a másikra várni, hogy majd az tesz valamit (oktatási minisztérium, a magyartanár, a média, stb.), hanem nekünk magunknak! Egyébként is meg vagyok róla győződve – ezt már sokszor elmondtam – hogy a szülő nagyon-nagyon sokat tehet azért, hogy segítse a gyerekét a tanulásban, és így természetesen az olvasásban is.

Hiszem, hogy sok az olyan szülő, akinek fontos, hogy elültessék a gyerekükben az olvasás szeretetét, úgyhogy én optimista vagyok. De mivel lehet, hogy a jó szándék megvan, a konkrét módszer viszont hiányzik, nekik szeretnék segíteni ezzel a pár ötlettel.

 

Tehát hogy hogyan szerettessük meg a gyerekekkel az olvasást?

 

1. Járjunk elöl jó példával, olvassunk mi magunk is minden nap: könyvet, újságot, szépirodalmat, verset, szakmai írásokat, papírkönyvből, elektronikus olvasóból, kindle-ről, telefonról, mindegy. Egyszerűen csak olvassunk. És aztán meséljünk ezekről az olvasmányélményekről a gyerekeinknek.

2. Olvassunk a gyerekeknek minden nap. Mindegy, hogy kánikulában a strandon pihenésképpen, vagy összegubózva egy fotelban, de a közös olvasás legyen minőségi, közösen eltöltött idő. Legyen a napi rutin része az esti meseolvasás! Egész addig, míg igénylik a gyerekek, nem baj, ha „nagyok már hozzá”.

3. Járjunk könyvtárba. Lehet, hogy nem divatos manapság, pedig nagyon hasznos, olcsó és jó szórakozás a gyerekeknek. (Az én fiaim pl. imádják, hogy nem a megszokott „Nem, ezt nem vesszük meg” szöveget hallják tőlem, mint általában a boltban, hanem a „Ha ez tetszik, akkor ezt visszük haza. Meg ezt is. Meg ezt is.” mondatokat. Már megérte, nem?)

4. Meséljünk a gyerekeknek fejből is meséket. Ha úgy gondoldod, nem vagy elég kreatív hozzá, sebaj. Nem kell átgondoltnak, jól strukturáltnak lennie. Ha elakadsz, kérj segítséget a gyerektől: „Szerinted mi történt ezután?” Kifejezetten szeretni fogják, hogy interaktívvá válik a mese.

5. Találjunk ki közösen a gyerekekkel teljes meséket, történeteket, akár visszatérő főhőssel vagy helyszínekkel.

6. A közös meseolvasás után beszélgessünk a történetről, rajzolja le a gyerek a kedvenc részét, a karaktereket, stb.

7. A legkisebbekkel betűket lehet készíteni, kirakni gyurmából, fadarabokból, kavicsokból. Vagy akár készítsünk betű formájú sütiket. Ha a paradicsomleves betűtésztája már unalmas lenne…

8. Minél kisebb kortól kezdve legyen természetes, hogy sok könyv veszi körbe a gyereket.

9. Útközben, autóban, séta közben keressünk betűket a környezetünkben. Nagyon motiváló tud lenni az éppen olvasni tanuló gyerekeknek, ha ki tudnak betűzni egy-egy utcatáblát vagy feliratot.

10. Olvassunk föl a saját könyvünkből vicces, érdekes, izgalmas részeket. Így látja a gyerkőc, hogy miért kedveli a szülő az olvasást. Ez úgy működik, mint egy jó kis csali.

11. Ne mi határozzuk meg, hogy mit olvas a gyerek. Persze lehet (sőt nagyon is tanácsos!) a kezébe adni jó könyveket, de ha megvan a gyerek saját érdeklődési köre, engedjük, hogy azt olvassa, amit szeretne, még ha mi magunk nem is szimpatizálunk vele.

12. Alakítsunk ki egy hívogató olvasósarkot a lakásban.

13.Biztosítsunk időt, lehetőséget a gyerekeknek, hogy belemélyedjenek az olvasásba. Én azt vettem észre, hogy ha túl sok a csábító körülmény a gyerek körül, nem tudja figyelmen kívül hagyni ezeket és folyton ott motoszkál a tudatában, hogy valami mást, izgalmasabbat is játszhatna. Ha van olyan allokált idő (pl. ebéd utáni szieszta), amit olvasóidőnek nevezünk el, jobban „beletörődik”, hogy most csak olvashat. Amint behúzza a sztori, nyert ügyünk van.

14. Játsszunk betű rejtvényeket: szókeresőt, (gyerek) keresztrejtvényt, szóláncot, találós kérdés, stb.

15. A későbbiekben minél több műfajú könyvet adjunk a gyerek kezébe: sci-fi, fantasy, történelmi regények, útleírások, stb.

16. Ha nehezen megy az olvasás, nyugodtan lehet képregényeket is olvasni. Egyáltalán nem „lenézett” műfaj, hiszen szórakoztató, gyakoroltatja az olvasást és kiváló ugródeszka lehet a kevésbé jól olvasó gyerekeknek.

17. A (közösen?) elolvasott történeteket meg lehet nézni filmként is, majd beszélgetni róla.

18. Beszéljünk a gyerekeinkkel választékosan, sok szót használva, hogy könnyebben felismerjék majd a szavakat az olvasott szövegben.

19. Ajándékozáskor, ha csak lehet, mindig legyen könyv is a csomagban.

20. Az internetet is lehet olvasásra használni. Ha valamilyen téma érdekli a gyereket, pl. a római harcosok, olvassunk együtt pl. a wikipédiáról. Biztosan lesz számunkra is új információ, amin meglepődünk, érdekesnek tarjuk és ha ennek hangot is adunk, a gyerek úgy érezheti, hogy közösen fedezünk föl valami izgalmas dolgot.

+ Minden lehetséges módon, kimondva és kimondatlanul azt sugalljuk a gyerekeknek, hogy olvasni jó.

Az olvasás kapukat nyit meg új világok felé!