.

Mi köze a szókártyáknak a síeléshez?

Tegyük fel, meg akarsz tanulni síelni. (Nem, ehhez nem kellenek szókártyák  ) Először elmagyarázzák neked, hogyan működik a síelés, mire kell figyelned, aztán demonstrálják a síelést, hogy lásd is, miről beszéltek. Akár kint vagy a sípályán és az oktató mutatja meg, akár előre fel akarsz készülni és egy oktató videót nézel meg, látod, mi a cél, mi az, amit meg kell tanulnod. Szerinted mi a következő lépés? Az, hogy még sokszor végignézed az oktató síelését vagy a videót? És ha még nem vagy biztos a tudásodban, akkor újra és újra megnézed? Aztán jön a mély víz, és azt várod, hogy tökéletes technikával le tudj jönni a lejtőn? Ugye milyen agyrémnek tűnik? Hát, nyilván nekiállsz próbálkozni és megpróbálod saját magad megcsinálni azt, amit az oktató csinál. Persze sokat hibázol majd, de korrigálsz, újra próbálkozol és így fejlődsz, aztán egyszer te is jól tudsz majd síelni. 

Most helyettesítsd be a kémiai vegyjelek (vagy bármi más, számodra releváns anyag) megtanulását a síelés helyére. Először elolvasod, meghallgatod, megnézed, értelmezed, és aztán… Ugye érted? Nem az a leghatékonyabb megoldás, ha rengetegszer újraolvasod az anyagot, hanem ha megpróbálod magadtól elmondani, felidézni, mit tudsz már. Persze sokat hibázol majd, de korrigálsz, újra próbálkozol és így fejlődsz.

Ha nem csak befelé igyekszel információt vinni az agyadba, hanem megpróbálsz kifelé is húzni információt, azzal sokkal jobban fogsz tudni megjegyezni, megtanulni dolgokat. Ennek a technikának pedig a legfontosabb eszköze a szókártya.

Persze fontos, hogy helyesen készítsd el, majd használd a kártyákat, de ez sem ördöngösség, segítek neked.

Hogyan készíts szókártyákat?

Fogalmazz meg olyan kérdéseket a szöveggel kapcsolatban, amire az adott válasz a legfontosabb adatokat, a megtanulandó információkat tartalmazza. A szókártya egyik felére kerüljön a kérdés, a másikra a válasz. Ehhez persze képesnek kell lenned meglátni a lényeget a szövegben, ami szintén gyakorlás kérdése.

Például egy történelem anyagrésznél készülhetnek olyan szókártya kérdések, hogy

• Milyen jelentős rendeleteket hozott Mátyás király?
• Milyen külpolitikai lépéseket tett?
• Milyen volt a belpolitikája?
• Milyen újításokat vezetett be Magyarországon?
• Milyen volt a mindennapi élet Mátyás korában Magyarországon?, stb.

Nagyon fontos, hogy a kártya másik felén, a válaszok közt csak hívószavak legyenek, egy-egy gondolat, adat, szám, listaszerű tételek. Épp annyi, amiből – ha az embere ránéz – már beugrik a válasz tartalma. (Puska írásakor is ez az elv működik: minél kevesebb helyen minél több, fontos információ jelenjen meg.)

Természetesen egy anyagrészből sok-sok szókártya készülhet, ami aztán összeáll egy kártyapaklivá.

A tankönyvekben a fejezetek végén szoktak lenni ellenőrző kérdések, ezek nagyon hasznosak és általában egybevágnak azokkal a kérdésekkel, amiket te alkotnál meg a szókártyáidra. Én mégis azt javaslom, hogy ne a könnyebbik utat válaszd, és dolgoztasd meg te az agyadat a kérdések megírásához, mert a tanulási folyamat épp a kérdések megfogalmazása közben zajlik. Akkor, amikor próbálod értelmezni a szöveget, kiszűrni a lényeget majd a saját szavaiddal egy épkézláb kérdést összerakni. Visszatérve a síeléshez, ha a könyv kérdéseit használod, ez olyan, mintha az oktató megmondaná, most ezt és ezt kell tenned, de nem magyarázná el, hogy miért, és amikor már nem lesz melletted, lövésed se lesz róla, mit tegyél, mert önállóan képtelen vagy végiggondolni a folyamatot.

Persze, miután megírtad a kérdéseidet, érdemes összevetni a lecke végén lévő ellenőrző kérdésekkel, mert lehet, hogy valamit félreértettél, kihagytál, másként értelmeztél, stb. Most van itt az ideje a korrigálásnak, javításnak.

Hogyan használd a szókártyákat?

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy elolvasod a kártya egyik felét (nyilvánvalóan a kérdést), megpróbálod megválaszolni, aztán megfordítod és leellenőrzöd magadat.

Viszont elmondom azt, hol szokott az emberek többsége elcsúszni, és ezzel teljesen értelmetlenné és hasztalanná tenni ezt az egész technikát. Szóval a legtöbben elolvassák a kérdést, eszükbe jut valami a válaszból (“Igen, itt van az a rész… olyasmi, hogy…”), megfordítják a lapot, természetesen rögtön beugrik a válasz, megveregetik a vállukat, hogy “tudom én ezt” és elégedetten mennek tovább a következő kártyára. Pedig ez csak hamis illúzió, ilyenkor csak azt hiszi az ember, hogy tudja az anyagot, valójában az csak a passzív tudásának a része (felismeri, de magától nem tudja elmondani). Volt már olyan élményed, hogy kérdeztek valamit, te tudtad, hogy tudod a választ, mégsem tudtad kimondani, aztán amikor elmondták a megfejtést, kapásból rávágtad, hogy “Hát perszeee!”. Na, erről beszélek. Csakhogy ha épp vizsgán ülsz, vagy felelsz, a tanárt egyáltalán nem érdekli, hogy a válasz a nyelved hegyén van vagy sose hallottál róla, az eredmény ugyanúgy nulla. Annál bosszantóbb érzés pedig kevés van, amikor tudod, hogy tanultál, tudod, hogy ott az információ a fejedben, csak éles helyzetben egyszerűen nem tudod kihúzni a fejedből. Ezt elkerülendő

mindig mindent, az utolsó szóig mondj el a válaszból, és csak ezután fordítsd meg a kártyát!

Ellenőrizd magad, tudatosítsd, mit hagytál ki, hogy legközelebb többet és jobban tudj. Emlékszel, mint a síelésnél: tudatosítod magadban, hogy a testsúlyt előre helyezzük, különben nagy fenékre esés lesz belőle. Legközelebb már figyelsz rá, és így fejlődsz.

A szókártyák gyártásakor használhatsz, sőt érdemes is(!) használni rajzokat, színeket, ábrákat, számokat, diagramokat, bármit, ami segít, hogy jobban lejegyezd az információt. Az agy úgyis jobban szereti a nem monoton, csak szöveges oldalakat, a fenti felsorolás mind segít a memorizálásban.

Milyen gyakran használd a szókártyákat?

Attól függ, milyen tantárgyról van szó és mi a célod vele.

Ha idegen szavakat tanulsz, akkor minden nap. Ha vizsgára készülsz, akkor a vizsga előtti napokban, hetekben minden nap, minél többször. Az ismétlés nagyon fontos része a bevésésének, és az ismétlés alatt nem az újraolvasást értem, hanem azt, hogy újra és újra megpróbálsz mindent kiszedni az agyadból, amit a témáról tudsz – a szókártyák segítségével. 

Érdemes fix időpontot találnia  szókártyák átnézésére, főleg, (ha idegen nyelvi szavak vannak rajta, amit minden nap át kell nézned) így nem folyik el a nap anélkül, hogy időt szántál volna a tanulásra. Ez lehet a reggeli kávézás közben, lehet iskolába/munkába menet a buszon, lehet délután, mikor hazaérkezel. Te tudod, a te napodba mikor tudod a legjobban beilleszteni.

Mikor vegyél ki egy szókártyát a pakliból?

Ha vizsgára, dolgozatra készülsz, akkor a megmérettetés napjáig a teljes paklit nézd át. Ha viszont folyamatos tanulásról van szó (pl. idegen nyelv szavai), akkor nyilván a pakli tartalma folyamatosan cserélődni fog, a régiek kikerülnek, helyükre újak jönnek. De hogyan?

Van egy zseniális kép, ami gyönyörűen megmutatja, mi a cél, mikor mondhat azt magadról, hogy egy szókártya megérett arra, hogy ne kelljen többet átnézned, hiszen már biztosan az agyadban van a rajta lévő tudás:

 

 

Tehát csak akkor vegyél ki egy kártyát, ha már sokszor, hiba nélkül, teljesen meg tudtad válaszolni a kérdést. Akkor sem a kukába érdemes dobni, csak eltenni a fiókod mélyére, aztán valamikor, a felfrissítés érdekében újra elővenni és átpörgetni. Ha már ennyi időt és energiát beletettél valami tanulásába, nem érdemes elfelejteni.

Szókártyák idegen nyelvi szavak tanulásához

Többször említettem már azt, hogy idegen nyelv tanulásakor (is) érdemes a szókártyákat használni, viszont itt van pár dolog, amire érdemes figyelni.

Soha ne csak szavakat tanulj magában, hanem szókapcsolatokat, szófordulatokat. Egyrészt, így könnyebb megjegyeznie az agyadnak, másrészt a való életben a szavak sosem elszigetelten fordulnak elő, hanem szókapcsolatokban. Vegyünk egy példát:

A kártya egyik felére kerül az, hogy

KÉSŐ, KÉSŐN

Nagyon késő van

Egy órát késik

A másik felére pedig:

LATE

It’s extremely/really late

He’s an hour late.

Az idegen nyelvi szókártyákat minden nap pörgesd át!

Ha filmet nézel, olvasol, bárhol találkozol a nyelvvel és belebotlasz egy jó kis kifejezésbe, írd le egy szókártyára és tedd be a paklidba, így nem csak átsiklik rajta a tudatod, hanem az aktív tudásod részévé is teheted.

Szókártyák az interneten, telefonon

Természetesen léteznek a szókártyáknak digitális verziói is, aminek nagy előnye, hogy a telefon mindig kéznél van, így akár buszra várakozás közben, egy-egy üres fél órában is át lehet pörgetni a paklit. Ilyen alkalmazások például az ANKI, a Flashcards+ vagy a Quizlet.

Lehet, hogy elsőre ez így nagy falatnak tűnik és azt gondolod, túl sok munkát igényel a szókártyák gyártása, pedig valójában nem több, mint a hagyományos tanulás esetén, az eredmény pedig messze több és stabilabb tudás. A rendszeresség csodákra képes, de csak bizonyos idő eltelte után fogod érezni a hatását. Addig is legyél kitartó, gyártsd és pörgesd át a szókártyáidat következetesen, és meglátod, a kívánt eredmény nem marad el!