Belegondoltál már, miért van az, hogy azok a diákok, akik kéttannyelvű iskolába járnak, vagy azok, akik huzamosabb ideig éltek külföldön, miért tudnak olyan jól egy nyelvet? Úgy értem, konkrétan mi történt az agyukban, amitől olyan gördülékenyen és természetesnek hatóan tudnak beszélni? Szerinted többet szótároztak? Több nyelvtani összefüggést értettek meg? Többet foglalkoztak a nyelvvel? Mégis mi az, amitől „belemászik” a fejükbe a tudás? És ami ennél is fontosabb,

vajon ezt a módszert te is tudnád-e alkalmazni a saját életkörülményeidben?

Volt nekem egy kamasz fiú tanítványom, aki kéttannyelvű iskolába járt, és gyönyörűen beszélt angolul. Szerintem soha, egyetlen oldalt nem írt a szótárfüzetébe, azt se tudta, hol az angol cucca. Ahogy egy nyegle, pimasz kamasz fiút el tudsz képzelni, na olyan volt ő – mégis messze jobban tudott angolul az átlagos gyerekeknél.

Mi történt nála? Elég volt az iskolában az órákon ott ülnie, és ragadt rá a tudás, mint a kosz? Ha ez így van, akkor a normál iskolába járó gyerekek esetén miért azt látjuk, hogy egy helyben döcögnek és nem tudnak/mernek megszólalni vagy ha mégis, az nagyon magyarosan hangzik?

Amikor a kisbaba az anyanyelvét tanulja a nap 24 órájában a hét 7 napján hallja a nyelvet. Szív magába minden tudást, és az agya közben rendszerez. Értelmez, raktároz, válogat, tárol. Próbálja megtalálni a logikát a rendszerben és ez szívós, kitartó, hosszú munkával sikerül is neki. Egy 4-5 éves gyerek gyönyörű összetett mondatokat tud mondani az anyanyelvén akár bonyolult ragozásokkal anélkül, hogy valaha is hallotta volna a befejezett melléknévi igenév fogalmát. A titok, hogy annyiszor találkozott a szavakkal/kifejezésekkel/nyelvtannal, hogy az elegendő volt az agyának összerakni a képet.

Amikor valaki akár gyerekként, akár felnőttként idegen nyelvet tanul, a babához képest töredék időt találkozik a nyelvvel. Ráadásul amikor foglalkozik is a nyelvvel, akkor is tudatosan tanulja (memorizál, fordít, nyelvtant tanul, stb.) és kimarad az a rész, amikor „átfolyatja magán” a nyelvet. Az a rengeteg találkozási pont hiányzik, amikor az agya tudattalanul rakja össze a nagy kirakóst. Persze az nagyon jó, hogy erre tudatosan is rá lehet erősíteni, azzal, hogy valaki nyelvtant tanul, hiszen így az idő lerövidíthető, míg megérti a nyelv szerkezetét. (Ezért vannak olyanok, akik viszonylag rövid időn belül képesek megtanulni magas szinten egy nyelvet.) De

az idegen nyelvnek való kitettség nem lespórolható.

Ráadásul közre játszik még egy tényező, amit egy nagyon egyszerű és szemléletes példával szeretnék elmagyarázni.

Minden nyelvnek megvan a maga szókincse, kifejezései, szerkezetei. Ezek nem pont ugyanolyanok minden nyelvben. Az alma szó apple az angolban, Äpfel a német, ez tiszta sor, de ott van például az izé szavunk, amire nincs nyelv, ahol egy konkrét szóval pontosan meg tudnánk mondani, mit jelent. De ugyanígy igaz az is, hogy az izlandi nyelvben millió szó létezik a hóra (állagtól, mérettől, stb függően), nekünk meg ott van az az egy szócska, hogy hó. Mi nem használjuk a szenvedő szerkezetet a magyarban, a legtöbb idegen nyelv viszont igen. Mi bezzeg használunk igekötőket, amitől egyes külföldieknek áll fel a hátán a szőr.

Mintha lenne két legós dobozunk, az egyikben a magyar nyelv építőelemei, a másikban a tanult idegen nyelv építőkockái lennének.

A legtöbb diákomnál azt látom, hogy a magyar legó kockákból próbál összetenni angol mondatokat, és hát persze, hogy nem lesz angolos a végeredmény. Bármennyire is fárasztó és nehéz,

muszáj a magyar legós dobozt ilyenkor háttérbe tolni és az idegen nyelvű dobozt magunk elé húzni és abból építkezni.

Még akkor is, ha egyelőre kevés és egyszerű legó kockánk van és sokkal „gagyibb” építményeket tudunk összerakni, mint a magyar dobozból. Minél többet legózol így, annál gyorsabban tudsz mondatokat összeépíteni és egy idő után tudod bővíteni is a készletedet.

De hogyan tudok elemeket gyűjteni az idegen nyelvű legós dobozomba?

Úgy, hogy sokat találkozol a nyelvvel. Sokat hallod, hogyan használnak egy szót, kifejezést, nyelvtani szerkezetet. Pont úgy, ahogy a kisbaba az anyanyelve kapcsán működik vagy ahogy a lusta kéttannyelvűs diák teszi. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a kiejtésed mennyivel jobb lesz, ha az idegen nyelv hanglejtését, hangzóit hallod rengetegszer és próbálod meg leutánozni őket.

Tehát a válasz arra, hogy fel tudod-e használni a kéttanyelvűbe járó diákok módszerét az, hogy igen, határozottan te is tudsz így tanulni. Persze melós lesz, de senki nem mondta, hogy munka nélkül lesz eredmény. A jó hír viszont az, hogy ez a munka lehet édes is, hiszen úgy tudod bővíteni az idegen nyelvű készletedet, hogy:

• sok filmet nézel, akár Netflix-en, akár Youtube-on, akár idegen nyelvű tévécsatornákon
• podcast-eket hallgatsz
• hangoskönyveket hallgatsz
• könyvet olvasol
• cikkeket olvasol
• böngészed a netet az adott idegen nyelven
• az érdeklődési körödnek megfelelő forrásokat követsz (receptek, divatlapok, filmkritikák, játékleírások, stb)
• TED előadásokat nézel
• rádiót hallgatsz

És a sor még folytatható lenne, de remélem, már érted a koncepciót: azt csináld idegen nyelven, amit magyarul is tennél.

És élvezd! Olyan dolgokkal foglalkozz, amik érdekesek számodra!

A legfontosabb dolog pedig, ami nélkül semmit nem ér az egész, a rendszeresség.

Rendszeresség. Rendszeresség. Rendszeresség.

Az fabatkát sem ér, ha két hetente egyszer megnézel egy sorozat epizódot, mert azzal nem kap elég ingert az agy, hogy elkezdje feldolgozni, összekombinálni a nyelvet.

Pont, mint a sportnál: ha valóban látványos eredményeket akarsz, akkor minden nap edzeni kell, nem elég hébe-hóba lemenni a konditerembe.

Ha belevágsz ebbe, és ezentúl így (is) tanulsz nyelvet, garantálom a fejlődést – de ne várd, hogy a második héten már szárnyalni fogsz. Adj magadnak időt, de ha kitartó vagy (mint egy kisbaba az anyanyelve tanulásakor), akkor biztos sikerre számíthatsz és öles léptekkel roboghatsz afelé, hogy úgy beszélj, mint egy anyanyelvi ember.