Kinek ismerős ez a helyzet?

Leülsz tanulni, mert holnap dolgozat lesz. Elkezded olvasni az anyagot, de egyszer csak azon kapod magad, hogy elkalandoztak a gondolataid. Megpróbálsz megint a könyvre figyelni, de úgy érzed pisilned kell, kiszaladsz ezért a fürdőszobába. Visszafelé jövet bekukkantasz a konyhába, ahol megpillantasz az asztalon egy tál sütit. Gyorsan bekapsz egyet. Erre viszont megszomjazol, úgyhogy csinálsz magadnak egy teát. Ránézel az órára: hűha, hogy rohan az idő. Gyorsan vissza a tanuláshoz. Épp belemélyednél, amikor pittyen egyet a telefonod. “Csak ezt az egyet nézem meg, csak megnézem ki írt”– gondolod magadban. Kinyitod a chat ablakot, látod, a barátnőd írt, gyorsan válaszolsz neki, ő meg neked, te még egyet írsz neki … stb, stb, stb.

Be kell, hogy valljam, régen nekem is volt olyan, hogy így “tanultam”. Aztán rájöttem, hogy ennél nagyobb időpazarlás nincs is a világon. Azt szerettem volna elérni, hogy viszonylag rövid idő alatt megtanuljam, amit kell, aztán lelkiismeret furdalás nélkül azt tehessem, amit akarok.

Nos, a jó hír az, hogy ezt el lehet érni!

Figyelj, segítek, hogyan.

1. Oszd be az idődet!

Határozd el, mennyi időt fogsz tanulással tölteni, mondjuk másfél órát. Tudd, hogy utána legálisan szórakozhatsz, azt csinálhatsz, amit csak akarsz, de a kiszabott idő alatt kizárólag a tanulásra koncentrálj. Merülj el benne amennyire csak tudsz. Ehhez viszont nagyon fontos, hogy:

.

2. Ne hagyd, hogy bármi elvonja a figyelmedet!  

Ez alatt a másfél óra alatt ne csinálj semmi olyat, ami “elcsavarja a fejedet”. Persze pihenned kell közben, ne feledd a Pomodoro technnikát, de ne kezdj bele olyan szórakoztató tevékenységbe, aminél leragadsz. A jó pihenés olyan, ami kikapcsolja az agyat, de elég unalmas ahhoz, hogy ne akarj benne maradni. Szintén hasznos, ha egy kis mozgás ill. friss levegő is van a szünetekben.

Szóval, telefon, chat, internet kikapcsolva, kezdődhet a tanulás!

3. lépés: Tudj különbséget tenni aktív és passzív tanulás között!

A passzív tanulás az, amikor csak jön, jön, jön az információ, te pedig próbálod elraktározni az agyadban. Az átlagos iskolai tanórák (sajnos) így néznek ki: a tanár mondja a tananyagot, a diák pedig befogadja (legalább is jobb esetben megpróbálja befogadni). Ezzel az a baj, hogy az agy számára ez a tevékenység borzasztó unalmas, ezért egy idő után érdekesebb dolog után néz, azaz elkalandozik az ember figyelme. 

Aktív tanulással viszont folyamatosan fenntartod az érdeklődést, az agy nem elzsibbad, hanem tevékenyen dolgozik.

Milyen aktív tanulási módszerek léteznek?

• kérdésfeltevés: Az egyik legjobb módszer! Tanulás közben folyamatosan tegyél fel kérdéseket, amikre a választ próbáld meg az anyagban megtalálni. Egyébként tanórán is így tudod elkerülni azt, hogy elund magad vagy elveszítsd a fonalat: gondolatban tegyél fel kérdéseket és várd meg, mikor kapsz rá választ a tanártól. Ha nem jön a válasz, kérdezd meg hangosan is a tanártól.

• jegyzetelés: ha megpróbálod a saját szavaiddal megfogalmazni a tanulnivalót, és ezt még le is írod, akkor egyrészt biztosan megérted az anyagot, másrészt mivel nem csak a szem-agy összeköttetést használod, hanem a kéz-agy útvonalat is, jobban megragad a tanulnivaló. Az elmetérkép módszere ehhez tökéletesen megfelel.

• tanítva tanulás: az ön-ellenőrzésnek az egyik legjobb módja, ha úgy mond vissza az anyagot, mintha valakinek meg akarnád tanítani. Így tuti napvilágra kerülnek azok a részek, amelyek még neked sem teljesen világosak. Ilyenkor ne legyints és menj tovább, hanem nézz vissza a könyvben, füzetben, hogy mi az, ami nem világos. Járj a végére a dolognak! Ha nem sikerül, beszélj a tanároddal, osztálytársaiddal, valakivel, aki tud segíteni, de ne hagyd annyiban a dolgot.

Ne feledd, a minőségileg eltöltött tanulási idő sokkal fontosabb, mint a mennyiség!